Anya betöltötte a 34 hetet veled Grétike vasárnap...január 25.-én. Aztán hétfő kora reggel csörög a  telefonom, szerencsésen itthon voltunk és nem Budapesten. Nos apukád szólt bele a telefonba, hogy Anyával bementek a kórházban és hogy mi újság van veletek. Anya toxémiás lett, az orvos remélte és biztatta, hogy bent fogsz még maradni egy ideig. Nos mi is reméltük. De  a sors közbeszólt...

Másnap hajnal fél 3-kor ismét apád "zaklatott"...elfolyt a magzatvíz..lehet itt az idő! Nos a szemem kipattant, két perc alatt útra készen, kabátban sietettem Keresztapádat, nyugodt ember lévén, mondta ráérünk nem bújsz ki fél perc alatt! :-) Mivel Apukád nem akart, illettve akart is meg nem is a szülésnél bent lenni, így én nyertem el ezt a szerencsés pozíciót, hogy veletek lehettem! Hármasban ( Apa, Keresztapa, és Én) várakoztunk reggelig a folyosón...

Aztán Keresztapa= Laci elment a Nagymamádért, hogy Ő is itt szurkolhasson Nektek! Aztán nagy nehezen sikerült Anyához bejutnom....nagyon be akartam már menni Hozzátok! A szívem a torkomban dobogott...

Anyukád el kell, hogy mondjam nagyon erős nő..egy kemény nőt vártam odabent a vajúdóban, de sajnos nagyon nem volt jól, mert a vérnyomása nagyon rossz volt...szóval együtt izgultunk (én próbáltam nem mutatni kifelé)! Anya csak azt hajtogatta kedvesen:"Én nem tudom megszülni.." Hm...hát nem lettem volna a helyében..aztán persze mostmár másképp látom! Én sikeresen tudattam a  kint lévő rokonokkal a  helyzetet..Apa néha türelmetlen volt, mert aztán ő is nagyon izgult. A helyzet egyre rosszabb lett, Anya egyre nehezebben bírta...aztán jöttek az orvosok megvizsgálták anyát és kimondták a bűvös szót...szülünk! Jesszus...nos ekkor kicsordult pár könnycseppem (elég sok), persze úgy hogy Anyukád ne lássa...gyorsan felhívtam Apukádat, hogy tudassam szülünk, nos ez zokogásba fulladt! :-) Nos érzékeny lelkű vagyok! .-) Aztán megint Anya mellett voltam és 20 perc alatt kibújtál. -.) Amikor megláttam  a kicsi kobakodat a szívem repdeset! És Anya is olyan nagyon ügyes volt! És zsuppsz és már ott is voltál a doktor bácsi kezében.... Anya megsimogatott..életem legszebb pillanatai voltak ezek...