Az emberek a jót megszokják...én is megszoktam közelségedet és most nagyon hiányzik...hiányzik a mosolyod, a ragyogó két szép szemed, az ahogy kimondod kedvenc szavadat, hogy nem, nem nem.... :-) és századjára is nem...de ez nem tántorít el engem az igentől.... :-) Hiányzik ahogy földhöz csapod magad, mert nem érvényesül az akaratod,  hiányzik ahogy hozzám bújsz, ha már fáradt vagy....ahogy rám vigyorogsz, ahogy megfogod a kezemet, ahogy puszit adsz, ahogy alszol...minden hiányzik....ha csak rád gondolok a szívemet kellemes meleg veszi körül....ez az egyik legszebb érzés a világon...