Sok-sok idő eltelt már amióta ide firkantottam neked Drágaságom! De most eljött az idő!
Nagylány lettél!
Mivel is kezdjem...a keresztelőnk... :-) Csodálatos voltál! Összeöltöztünk hárman fehérben...de Te voltál a lgszebb közöttünk! Annyira nagy izgalom vett akkor körül engem, izgatott voltam és boldog! Kaptál egy szép kis csokrot is Tőlünk és a ruhácskád is csodásan állt rajtad! Azon a reggelen nagyon szép voltál...természetesen én öltöztettelek fel...
És milyen tüneményesen viselkedtél a templomban! Előtte szunyáltál a karomban egy nagyot...tehát már zsibbadt karokkal mentem be a templomba! :-) Egy kemény óra után még egyet kibírni,...no de érted mindent! :-) A pap bácsi is csodás dolgokat mesélt Rólad...tudta, hogy mennyire várva várt kis baba voltál! :-) És olyan mutatós voltál a karjaiban...persze alig vártam, hogy visszaadjon nekem! És végre keresztanyu lettem! A Te Keresztanyukád! Van valami közöttünk én ezt éreztem már akkor amikor meg sem születtél még...persze ez lehet butaság..no de kit érdekel ez...az a fontos számomra, hogy az -az érzés ami körülvesz amikor csak Rád gondolok az tengernyi boldogsággal tölt el! És amióta Te létezel...minden sokkal szebb és jobb! Szóval templom után volt egy kis banzáj otthon! Az is jó volt...de az-az érzés volt a legszebb az egészben amikor a karjaimban voltál a templomban! Regyogtunk mint az ANGYALKÁNK!
Utólag is ezer hála a szüleidnek...és Neked!
